KÜLDETÉS

Élet a Szentlélekben

Küldetésünk szíve, hogy a Szentlelket, aki a Megszentelő Szeretet, elvigyük a világba, és az Egyház szociális és társadalmi tanításának érvényre jutásán munkálkodjunk.

Az apostoli élet, mely közösségünk sajátja az élet centrumába vezet minket. Úgy próbálunk segítségére sietni mindazoknak, akiknek szüksége van rá, ahogyan Jézus életében látjuk. Törekszünk rá, ahogy azt alapítónk elgondolta, hogy ne csupán enyhítsük a szenvedést, hanem lehetőleg meg is előzzük azt. Próbálunk nyitott szemmel és szívvel élni, hogy meglássuk az idők jeleit, és figyelni, hogy itt és most mire szólít minket a Lélek hangja.

"Nekünk, szociális testvéreknek az a hivatásunk, hogy Lélekkel telített, radikális evangéliumi életet éljünk. A megszentelő Szeretetről való tanúságtételünk által építjük Isten Országát. Közösségi életünk által teszünk bizonyságot az Atya iránti szeretetünkről, Jézus küldetésében való részvételünkről és a Szentlélek iránti nyitottságunkról." (Élet a Szentlélekben c. Szabályzatunkból)

Testvéreink dogoznak az egyházban és a társadalomban, az egyén és az emberi közösség evilági és örök boldogságáért. Saját intézményünk nincs, így megszentelt életünkkel kovászként jelen vagyunk a társadalom számos területén. Végzettségünk és képességeink szerint igen sokféle területen dolgozunk, ami nagy gazdagságot és tapasztalatot is jelent. Fontos számunkra a karitatív, szociális, mozgalmi és közéleti munka, különös tekintettel a ma is annyira aktuális gyermek, nő és családvédelemre, az evangélizáció különböző formáira, (lelkigyakorlatok, lelkivezetés, evangelizációs kurzusok, Szentlélek szemináriumok) és a kultúra területén végzett munkára. Ez szociális testvéri szolgálatunk, ahogyan azt az alapító, Slachta Margit időtállóan meghatározta:

"A Társulat feladata, hogy hivatásos és képzett munkaerőket állítson be a modern élet által teremtett minden téren, ahol ezen munkára a gyermek-, nő- és családvédelmi vonatkozásban, karitatív, szociális, valláserkölcsi, gazdasági, népegészségügyi, kulturális és állampolgári szempontból szükség van, (...) avval a hozzátevéssel, hogy (...) nálunk inkább a szociális és nőmozgalmi munka fog kidomborodni." (Alakulási jegyzőkönyv, 1923. május 12.)