A Kehely-lét

Kültagjaink elmélkedése a kehely-létről, azaz a szociális testvéri karizmáról.

Geometriai, esztétikai, szimbolikus gyönyörűség! Tökéletes nemes elegancia.
A felső része parabola ívű, az alsó meg hiperbola.
A Kehely a Szentírásban az áldozat szinonimája, szerintem ezért a Szociális
Testvérség nagyon jó szimbóluma:

"Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely."

"Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik."

...és sok más helyen is ...

A kehely-lét teljesen átalakítja az embert, a szentté válás útja. Stabilitás a földön, nyitottság az ég felé. Pont ezért vonzó a szoctesós létforma. Sugárzó.

A kehelynek két része van. Az egyik szilárdan áll, tartja a felsőt, amely nyitott az Ég felé. A nyitottság befogadást és adást is jelent.
A kehely Krisztust őrzi.
Pontosan olyan, mint a Szociális Testvérek, állnak szilárdan a világban Krisztus hordozóként és nyitottak a menny és az emberek felé, közben pedig szolgálnak.

Vajon a Szociális Testvérnek miért nagyon jó szimbóluma a kehely?
Tökéletes vonásai vannak, szimmetriája, letisztult forma, nemes anyag, nemes szerep. A visszatükrözés és átlényegülés eszköze.
Van mélysége. Van szélessége és magassága. Biztos alapja, stabilitása.
A használatnak tökéletesen megfelel / a rendeltetését tökéletesen betöltő – "jó fogás" van rajta, meg lehet könnyen fogni, nem dől el, jól meg lehet tölteni….
A kehely az élet forrása.
A Szociális testvér is olyan, mint a kehely, megvannak a "tökéletes vonásai", dimenziói, amilyennek a Teremtő elgondolta, megalkotta, hogy azokat az Ő dicsőségére, és felebarátai javára használja. Akkor lesz szabad teljesen, ha aláveti magát ennek a rendeltetésnek, ha aláveti magát annak a rendeltetésnek amire őt az Isten szánta.
Biztos alapokon áll – ezek a szociális Testvérek Társaságának gyökerei, eredete, Margit testvér és az alapító testvérek elgondolása, a karizma, a közösség megtartó ereje…
A kehelybe sok minden belefér…a Testvér kehely lehet amit megtöltenek, és amit oda rak az áldozati oltárra, amit odavisz az Úrnak, felajánl, átad…
…és amit az Úr beletölt (a kehelybe), azt ő (a Testvér) átadja a reábízottaknak….

A kehely – amint azt a képen látjuk – letisztult, biztos alapokon áll és nyitott az ég felé. A szociális testvéri szolgálat hasznos, értékes (mint az aranykehely) szolgálat a társadalom több területén, rétegében.

Mikor erre a kérdésre kerestem a választ, három vonatkozás jutott az eszembe. Ezek mindegyike kölcsönösen jellemzi a kelyhet és a szociális testvéreket.
A kehely a gondosan kiformált talpa révén stabilan áll az oltáron.
A szociális testvérnek bencés mivolta és a karizma iránti elkötelezett hűsége miatt meghatározó tulajdonsága a stabilitás.
A kehely, céljának megfelelően, biztonsággal őrzi az átváltoztatott bort.
A szociális testvérek biztonsággal őrzik a rájuk bízott testi, lelki, társadalmi gondokat, panaszokat.
A kehelyből kiszolgáltatott szentség révén több élet adatik a világnak.
A szociális testvérek sokféle szeretetteljes szolgálatának köszönhetően szerte a világon több élet fakad.
Így véleményem szerintem a kehely azért lehet a szociális testvérség nagyon jó szimbóluma, mert stabil, biztonsággal őriz és több életet ad.

Szilárdan áll a talpán,mely összeköti a szilárd alappal, mely az OLTÁR. A szoctesós lelkiség is ilyesmi, hogy stabilan áll a négy lábán (benedeki, szociális, szentlelkes, modern), de nem pusztán csak a világban, a földön, hanem az Úristenbe gyökerezve, ami azért más... de ugyanakkor az ég felé nyúlik fel, mert pusztán az emberi munka gyümölcse itt nem elég, kell, hogy a természetfelettitől táplált, a kegyelemtől éltetett lelkiséggel cselekedjen, nem is ő, hanem általa Jézus... ahogy a pap szavára az emberi munka gyümölcséből a Lélek itala lesz, a Szentlélek teremtő ereje által Krisztus vére lesz.
A kehely önmagában semmi, az teszi azzá, ami, ha a megfelelő helyen és a megfelelő ember, a pap kezében van. Így a szociális testvér, vagy a karizma is akkor ragyog, ha az élő EGYHÁZon belül van és addig, amíg benne marad...

A kehely befogad. Befogadja Krisztus vérét, testét. Mi, keresztények is be szeretnénk fogadni Őt. Töltekezni Vele. Csak így élhetünk boldogan és tölthetjük be ,,funkciónkat" keresztényi és szociális testvéri hivatásunkat.
,,Kehelynek lenni számomra szociális testvéri szemszögből röviden azt jelenti, hogy befogadom azt, ami emberi (nehézségek, gyengeségek) és próbálok ezek 'átváltoztatásán' tevékenyen munkálkodni (pl. a gyermekek tanulási nehézségei és az azokból fakadó lelki problémák stb.), de imádkozom is megtérésekért, nehéz élethelyzetek megoldásáért."
A kelyhet napról-napra mindig újratöltik, így nekünk is állandóan, minden nap újra kell töltekeznünk Vele (ima, Szentírás olvasás, szentmise, áldozás...), hogy ,,hordozói" lehessünk és ne ürüljünk ki. A kehely azáltal, hogy Krisztus vérét töltik bele, fontos és nemes feladatot, létet kap. Így a mi keresztény, Istent hordozó életünk is nemesebbé válik azáltal, hogy Vele járjuk az utunkat.

A kehelyről hasonlóan gondolkodom, mint a keresztről, a Szentírás tanítása alapján. A szenvedés, áldozat, megszentelődés kifejeződése. "Aki követni akar, vegye fel keresztjét" a mindennapok áldozata. Amikor a tanítványok versengenek, Jézus megkérdezi tőlük: Ki tudjátok-e inni a kelyhet, amelyet én?
A Getszemáni kertben így szól: Atyám, ha lehetséges vedd el tőlem ezt a kelyhet. A végső nagy döntés előtt a kehely szót használja. Jézus a kelyhet veszi kezébe az utolsó vacsorán, amikor ezt mondja: Ez az én vérem..... A szentmise liturgiájában pedig a pap kezébe vett kehelyben valósul meg az, hogy Jézus a vérét adja értünk.
A szociális testvér naponta, Istenben bízva elfogadhatja az áldozatot, amit a kereszt és a kehely jelent.

A kehely szentségtartó.
Egy prédikáció szavai megmaradtak szívemben: "ti vagytok azok a szentségtartók, amelyek a világban járva, megszentelik a világot. Ahová léptek, oda lép Krisztus. Valahányszor áldozunk, bennünk Krisztus szentel meg mindent jelenlétével". Kérem az Urat, hogy tegyen engem is az ő szentségtartójává.

A szentmise áldozati részében, Úrfelmutatáskor, a pap a kezében tartott szentostyából kis darabot a kehelybe szór. Korábban elvétett mozdulatnak véltem, és a rendszerességre jobban figyelve , megtudtam, hogy az egység kinyilvánításának a jele ez: a két szín - kenyér és bor- jelképezi Jézus feláldozását, a test és vér szétválasztását, de ugyanakkor megmarad osztatlan egysége is. És mindez a kehelyben történik. Kehely, az egység helye.

Ahogy a kehelyben összekeveredik a bor és a víz,ami átalakul Krisztus Vérévé, a szociális testvérek és kültagok is így lesznek együtt egyek,egy Lélek,egy karizma, egy szivdobbanás.
A Kehely az összetartozásunk szimbóluma. Ugyanolyan befogadó mint a Társaság, őrzi ami benne van,őrzi Isten jelenlétét,ezért értékes és Szent.
Befogadom Istent, Krisztust, az igét és a Szentlélek segítségével próbálok aszerint élni és cselekedni. A társaság felemel, segít, bátorít, vigasztal. Jó ehhez a Közösséghez tartozni. És így élni a Kehely létet. Ez nagyon lényeges.

Szentlelkes mivoltunk kapcsán: újra és újra be kell töltekeznie életünk és szolgálatunk kelyhének a Lélekkel, hogy Belőle, Vele éljünk, szolgáljunk, ne a magunk töredékességével, hogy Ővele forduljunk a másikhoz, az Ő szeretetével.
Egyszerűség: csak szeretni akarjunk, és Istentől függni, mint Jézus.
Szociális karizmánk kapcsán a "szenvedés kelyhe": mások szenvedéséé, amelyben együtt szenvedni, azt enyhíteni, illetve megelőzni, -akadályozni (társadalmi szemlélettel, törvényalkotással –ezért dolgozni, imádkozni) igyekszünk; saját szenvedésünk elfogadása, felajánlása, Vele átélése, hogy másokban felkeltsük a vágyat a szomjazóknak inni adni, a nem szomjazók szomját felébreszteni.
Közösségünk: egy Kenyér, egy KEHELY általi testvériségünk.

A Kehely imája:

Drága Mennyei Atyám!
Legyek a Te lelkedet befogadó
Szilárd alapon álló
Magamból mindent odaadó
Tüzes lélekkel szerető
Krisztus vérét őrző
Fényed vissza tükröző
Fenséges edény.
Amen.