A Szentlélek mindnyájunkat megszentel és átalakít. De nem nélkülünk.
Hatodik rész
HISZEK A SZENTLÉLEKBEN:
Minden kegyelem osztogatójában,
A hét ajándék Kútfejében,
Az igazság és szeretet Lelkében,
Aki nélkül nincs istengyermeki élet
aki nélkül nem érthetjük meg a szeretet titkát,
nem élhetjük meg a szeretet életét.
HISZEK A SZENTLÉLEKBEN:
Akinek kegyelme nélkül tévedésekbe süllyedünk,
balgaságokat gondolunk,
magunknak a földön poklokat teremtünk.
Aki nélkül a sátánt, lelkünk ellenségét le nem győzhetjük,
Aki nélkül nem üdvözülhetünk.
HISZEK A MEGSZENTELŐ SZENTLÉLEKBEN!
Segítséget kapunk.
Talán túl nagy feladat a testvériség, a megbocsátás, a rossznak jóval való legyőzése, az emberi közösség felvállalása?
Igen, bármennyire is hiteles vágyak ezek, emberi természetünkkel mintha gyakran szembemennének. Képtelenségeink előtörnek, "tévedésekbe süllyedünk, balgaságokat gondolunk" – de mennyire! – otthonunk falai között, és tapasztaljuk szerte a világon: "magunknak a földön poklokat teremtünk".
Mert azt mi magunk teremtjük akár szűkebb, akár tágabb környezetünkben.
A természeti csapások azok, amelyek az emberi akarattól független történések: kitör a vulkán, ömlik az árvíz, pusztít a tűzvész. Ezekben a természet erői a cselekvők.
A gyűlölködések, a háborúk, a világégések, az emberi tömegek megnyomorítása, üldözése – ezek nem megtörténnek velünk, ezeket mi, emberek csináljuk. Nem jogos pl. úgy fogalmazni, hogy "a háború kitört".
Nem. Ami kitör, az a vulkán. A háborút, azt "kirobbantották". Valakik, tudva és akarva.
És a háború nem "befejeződik", magától, hanem befejezik. Emberek, akik úgy döntenek.
Az emberi felelősséget lehetetlen megsemmisíteni. Mégis mennyiszer megtesszük csupán egy kis nyelvi formulával a közbeszédben, a napi hírekben, mindenütt!
"Magunknak a földön poklokat teremtünk" – ez az igazság.
Nem Isten alakítja így az eseményeket "próbatételként" vagy "megtisztításként" – ahogy gyakran értelmezzük.
S amikor a békéért imádkozunk, fontos tudatosítanunk: Istentől kérjük, de a változás nem az Ő felelőssége. Nem azért könyörgünk, hogy végre-valahára kegyelmezzen nekünk és Ő szüntesse meg a poklokat – azért könyörgünk, hogy tegyen minket, felelősséget viselő embereket képessé a belátásra és cselekvésre.
De ezt csak úgy teheti meg, ha együttműködünk Vele.
Ehhez adja segítségül a Szentlélek fényességét, Akinek hiányában nem érthetjük és nem élhetjük Isten életadó akaratát, Akivel együttműködésben pedig van istengyermeki élet, mert Ő minden kegyelem osztogatója.
A Szentlélekért kell tehát imádkoznunk? Őt kell kikönyörögnünk?
"Isten nem adja szűkösen a Szentlelket"! (Jn 3,34) Amit kérnünk kell, az az, hogy valóban tudjunk és merjünk élni vele. Emberi létünk nagyszerűségét és felelősségét egyaránt felvállalva. Mert Krisztus Lelke a Megszentelő Szeretet.
Mindnyájunkat megszentel és átalakít.
De nem nélkülünk.
A nagyböjt végéhez közeledve kérem a Szentlelket, az igazság és szeretet Lelkét, hogy tegyen képessé felelősségvállalásra, a szeretet titkának megértésére szűkebb és tágabb környezetemben.
