Az imádság mellett van-e mozgásterem az élet apró jogtalanságai, avagy a nagy társadalmi igazságtalanságok elleni cselekvésre?
Harmadik rész
VALLOM TEREMTŐNK ATYASÁGÁBAN:
az embertestvériséget, az emberi egyetemességet,
az Istentől függés mellett, az emberi szabadságot,
a viszonylagosság mellett, az emberi önrendeltetést.
VALLOM, HOGY:
embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa,
ember embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona,
Isten ellen nincs érvényes törvényhozás,
Az Ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás,
Ember nem engedheti meg, amit Isten nem akar,
földi hatalom meg nem tilthatja, amit Isten megenged,
nem parancsolhatja, amit Isten tilalom alá vetett!
Hiszek Teremtő Atyánkban, Mindenek Urában!
Szenvedélyes szavak hitből fakadó vallomása!
Micsoda öröm és méltóság, hogy az Atya-arcú Abszolút Istennek egymással testvériséget alkotó gyermekei vagyunk. Szabad, felelős, a földi élet értékét felismerő, önrendeltetéssel bíró gyermekei!
De vajon ez a vallomás, ez a személyes Credo végső soron miből fakadt? Vajon mi késztet egy lelket, egy szerzetest arra, hogy így fogalmazza meg a hitet?
Embertestvériség, emberi egyetemesség…? "Az Ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás!…"
A II. világháború és a náci ideológia viharában egyre több volt az elnyomott, fenyegetett és elpusztított élet.
1943-ban híre jött, hogy Szlovákiából 20.000 embert, vagyis az összes zsidó lakost készülnek deportálni.
Mit tett Margit testvér? Nyilván imádkozott a veszélyeztetettekért és a döntéshozókért.
De a Szociális Testvérek Társaságának küldetése és az a kép, amilyennek ő Istent megismerte, amilyen Istenben ő hitt – Aki minden ember Atyja és minden jognak Forrása – az imádság mellett konkrét tettekre is késztette.
A Társaság, Margit testvér és az általa vezetett Keresztény Női Tábor már addig is több nagy akciót vitt végbe az életmentés érdekében. Margit testvér ekkor Rómába utazott, ahol XII. Piusz pápától magánkihallgatáson kért segítséget.
És a pápa felemelte a szavát! A deportálások pedig elmaradtak, az emberek megmenekültek.
Margit testvér lelke mélyén pedig szavakká formálódtak azok az igazságok, amelyekből eddig is cselekedett: annak tudása, hogy Isten törvényei az emberi élet és a közösségek legfontosabb törvényei is.
Így született meg, ezen események nyomán, Rómában a Credo.
"Embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa … "Isten ellen nincs érvényes törvényhozás "… Hiszek teremtő Atyánkban, mindenek Urában!" – vallja meg Margit testvér, és így látja és láttatja az élet valódi rendjét.
Margit testvér nyomán kérdezzük meg magunktól: mindennapi életem keretei között vajon "birtoklok-e" másokat? Gyermekeket, felnőtt családtagjaimat, keresztény testvéreimet, kollégáimat? Hogyan gyakorlok hatalmat, akár jószándékommal, mások felett? Szabadnak érzik-e magukat a mellettem élők?
Én magam birtokolható vagyok-e, tulajdonul engedem-e magamat mások számára? Szeretetvágyból, megfelelésből, konfliktuskerülésből, a békesség kedvéért… Hogyan bánok másokkal, milyen megnyilvánulásaiban tűröm el önmagamon a hétköznapi jogfosztást családi körben, intézményekben, munkahelyen, egyházi közegben? Szót emelek-e munkajogi igazságtalanság esetén, téves számlázáskor, ha reklamálni kellene vagy ki akarnak használni?
Hogyan viszonyulok a politikai-társadalmi jogfosztáshoz? Kisebbségek, vélt ellenségek, gyengék, kiszolgáltatottak, gyermekek, bántalmazottak kizsákmányolásához? Elfordítom a fejem, mert ez nem az én dolgom vagy szívemre veszem imában, megvallásban, szóvá téve, megakadályozva?
Felismerem-e, mint Slachta Margit, hogy az imádság mellett van-e mozgásterem az élet apró jogtalanságai, avagy a nagy társadalmi igazságtalanságok elleni cselekvésre?
