Margit testvér Credójával a Nagyböjtben

"Tudom, kinek hittem…" (2Tim 1,12) Tudom?

Hamvazószerda közeledik.

Nem Nagyböjtre, hanem Húsvétra készülünk.

"Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk."

A böjti szent idő csak lépcső, kapaszkodó, amely alkalmassá tesz ennek, Húsvétvasárnap főkönyörgésének befogadására.

Mindegyikünk keresi a szent időben ezeket a kapaszkodókat. Mit imádkozzak, hogyan böjtöljek, mit cselekedjek, hogy "oda" eljussak?

Kérjük a Bölcsesség Lelkét, hogy valóban azt válasszuk, ami Istenhez és az emberi szeretethez közelebb visz, ami alkalmasabbá tesz rá – ne ön- vagy testcélú diétát, ne fogcsikorgató, eredményközpontú aszketikus gyakorlatokat, ne a "megcsináltam!!" sikerének vágyát. S ne a jellemünk gyengébb oldalait megerősítő, látszólag önmegtagadó cselekedeteket, mint amikor az anorexiára hajlamos a még több böjtöt, a komor, elzárkózó ember a nagyobb csendet szeretné választani nagyböjti jófeltételül.

Mi visz valóban közelebb Isten és ember szeretetéhez?

Milyen akadályokat kell esetleg elgördíteni az útból?

2026 Nagyböjtjében hetente megjelenő elmélkedésekkel alapítónk, Slachta Margit Credo című imáját, hitvallását hívjuk segítségül.

Miért kellett egy Credót írni 1943-ban, amikor ott a Hiszekegy, az Egyház hitvallása, ami már az első keresztény évszázadokban kikristályosodott, hiteles és végleges formát öltött? Mi ez a szubjektivizmus? Lehet az embernek saját Hiszekegy-imája?

1943-ban Margit testvér és az egész európai térség a történelem viharát élte meg.

Válságos, hullámzó időkben, amikor megbillenünk vagy ki is csúszunk a testi-lelki komfortzónánkból, különösen fontos, hogy újra és újra rátekintsünk – a Hitletéteményt alapul véve – arra, hogy:

Ki az Isten?

Milyen az Isten?

Tudom, kinek hittem?

A Credo egyes részeit olvassuk, ízlelgetjük, életünkhöz érintjük majd a szent időben.