Találkozni az emberszerető, irgalmas Istennel és egy egész életet odaadni

06/01/2024

50 évvel ezelőtt, 1974. január 6-án szólította haza az irgalmas Isten Slachta Margitot, akinek ebben az évben nemcsak halála ötvenedik, hanem születésének száznegyvenedik évfordulóját is ünnepeljük.

Már fiatalon tudatos lelki életet élt. 24 évesen választotta a szerzetesi hivatást. Istennek adott életével szolgálni akarta az emberek földi és örök boldogságát, közvetíteni Isten szeretetét és enyhíteni "a társadalom kínosan égető sebeit"

Életmottója egy könyörgés ami így hangzik: Jézusom, irgalom. Ez volt a Szociális Testvérek Társasága első éves mottója is.

A 2000-ben szentté avatott Faustina nővérnek, az isteni irgalom szentjének kortársa volt. Tőle függetlenül ismerte fel azt, amit Ferenc pápa is olyan sokszor hangsúlyoz, hogy a kor teljesítmény-centrikus, önmagával és másokkal szemben irgalmatlan emberének Isten irgalmára, együttérzésére, gyengédségére van szüksége.

Margit testvér nem írt arról, hogyan találkozott Isten irgalmas szeretetével saját életében, viszont a tőle és róla szóló írásokból megismerhetjük ezt az emberszívet átalakító, lángra lobbantó, és az irgalmasság gyakorlására alkalmassá tevő szeretetet, amelyet életében ő is sokaknak továbbadott. Szerette az embereket, szeretett velük foglalkozni, kicsalni belőlük a derűt, a jókedvet.

22 évesen a patronesszről, tulajdonképpen saját magáról így ír:

"…munkájában két fénypont vezeti: egyrészt a szeretet és szánalom, mikor felismeri, (…) hogy ő is lehetett volna ilyen, (…) a másik fénypont a Teremtő iránt föllángoló hála (…)
fáj az, ami másnak fáj és nem keresik azt, hogy vajon aratnak-e dicsőséget munkájukkal. (…) A védetteket úgy kell szeretni, mint Ő (Isten) szeret minket: istenileg…'
(…) Ha egy élet munkájának gyümölcse egy lélek megmentése, már ez is busás jutalom, hiszen a legszegényebb léleknek is megvan a maga abszolút értéke, az az érték, amiért az Alkotó érdemesnek tartotta megteremteni, melyért az Üdvözítő érdemesnek találta vérét ontani. 'Az ember nem találná érdemesnek azért egy-két órát, napot, hetet, hónapot, évet vagy akár egy egész életet odaadni?'"

Margit testvér saját gyengeségeit és a világ bűneit látva nem csüggedt el. Isten irgalmába ajánlotta mindezeket és nagy dolgokra vállalkozott.

Saját életében is megtapasztalta, amit a hivatáskeresőknek írt, ti. hogy ha valakiben "lángra lobban (…) a vallásos szeretet, életszükséglete, hogy segítsen felebarátján, nem kérdezve azt, hogy milyen természetű a baj, milyen körülmények okozzák, hanem ellenállhatatlan vágya indításának engedve, szolgálni akar.

Törekedett mindenben meglátni a jót. Megtanulta Isten szemével, prófétai módon látni és irgalmas szeretettel szeretni a világot. Az árva közügyek anyjává kívánt válni. Politikai programja "a boldogság képviselete" a Parlamentben.

Egy gyenge nő, aki hite és a rábízottak miatt képes volt szembeszállni kora mindkét pusztító ideológiájával, és több ezer üldözöttet megmenteni.

Tevékeny és mélyen imádságos ember volt, írásai és életpéldája ma is iránymutatók.