Az első bőrműves: Isten

Szeptember 18-tól Kelemen Eszter bőrműves testvérünk kiállítása látogatható az Ars Sacra fesztivál programjaként. Testvérünk életmű-kiállítása egészen szeptember 30-ig megtekinthető a Belvárosi Főplébánia-templom altemplomában.
Eszter testvérünk ünnepi beszédét alább olvashatják:

Nem vagyok a szavak embere. Szerencsére Isten sem csak a szavakon keresztül mutatja meg magát. Origenész írta, hogy Isten először a teremtésben nyilatkoztatta ki magát, utána a Szentírás szavaiban. Ezután pedig megtestesült, emberré lett, majd az Eucharisztiában a kenyérbe testesül bele. A teremtett anyagban adja oda magát, szeretetét az anyagi világhoz tartozó ember-teremtményének.

Amikor Isten az embert megteremtette, feladatul adta neki, hogy a teremtett világot művelje és őrizze. Isten az embert maga mellé vette alkotótársnak. A Teremtés könyvében (3,21) az első bőrműves Isten, aki a bűnbeesés után bőr ruhákat készít az első emberpárnak.

Az alkotás folyamata számomra a Teremtővel való együtt-munkálkodás. Ahogyan az anyagra figyelek, annak köze van az Istenre figyeléshez, a szemlélődéshez. Munka közben szeretek csendben, az Úr jelenlétében lenni. Imádkozom is azokért, akiknek bibliatokot vagy más liturgikus vagy használati tárgyat készítek.

Szeretem megtapasztalni, amikor az anyag megmutatja, hogyan alakítsam, amikor egy-egy tárgy elkészítésének legfontosabb eszköze az odafigyelés. Például a kecske-tarisznya: a bőr formája, természetes mintája adta, hogy ez a táska készüljön el belőle.

Sokszor dolgozom maradék vagy újra felhasznált anyagokból. A kis darabok, különféle színek is ösztönzik a kreativitásomat. A hagyomány nem csak a technikákban és a mintakincsben jelenik meg, hanem az anyag megbecsülésében is: a régi ember nem dobott el olyasmit, amit még fel tudott használni, ma pedig a természeti kincsek végességének felismerése késztet, sőt kényszerít bennünket takarékosságra.

"Szegények vagyunk, de jól élünk" – szokta mondani a nagymamám: A kézzel készített tárgyak otthonosabbá teszik a környezetünket, az alkotás folyamata pedig örömet okoz. Ha saját kezünkkel készítünk valamit – vagy a saját munkánkkal termeljük meg a kertben – azt sokkal értékesebb lesz, személyessé, ajándékká válik. Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunk kifejezőjévé. Ennek megélésén keresztül mások munkáját, személyét és szeretetét értékeljük – hiszen az ember méltósága minden műremeknél sokszorta fontosabb. Megszületik az öröm, a hála, abból pedig a boldogság.

Boldogok lehetünk, ha tudunk örülni annak, ami van: elsősorban Isten szeretetének és mindannak, ami ebből körülvesz bennünket.

Hálásan köszönöm ezt az ünnepet, ahol megmutathatom 20 év kincseit - magam is meglepődtem ezen a gazdagságon. Hálás vagyok családomnak, ahol életem természetes részévé vált az alkotó munka. Hálás vagyok szerzetesközösségemnek, a Szociális Testvérek Társaságának, hogy a kézművesség által is élhetem, amit a fogadalmi imánk így fogalmaz: "hogy a javakkal, melyeket a Teremtő a föld gazdagítására adott, az Ő dicséretére és felebarátaim javára éljek".

Hálával tartozom tanáraimnak, alkotótársaimnak (akik közül Kovács Katával és Fischer Sacival közös munkáink is itt vannak a kiállításon), a Hagyományok Háza és az Országos Bőrműves Táborok közösségeinek.

Legfőképpen pedig nagyon – nagyon köszönöm Osztie Zoltán atyának Aranyossy Mihálynak, Zalavári Tibornak és a plébánia minden munkatársának, hogy ez a kiállítás létrejöhetett. Fecske Orsolya és Mészáros Csenge testvérek segítségét, és nem utolsó sorban hálásan köszönöm minden jelenlévőnek és a kiállítás látogatóinak a megtisztelő figyelmet és érdeklődést.

Kelemen Eszter SSS