Az Isteni szeretet forgatókönyve és a szabadulószoba - Kővári Magdolna SSS

Szeptember 13-án ünnepeltük Boldog Salkaházi Sára testvér boldoggá avatásának 20. évfordulóját. Az ünnep alkalmából vendégeink a Magyar Hősök - Szabadulószínház című darabot tekinthették meg, amelyben az egyik szereplő Sára testvér. Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek Társaságának általános elöljárója ünnepi beszédét olvashatják:

Amikor először láttam ezt az alkotást, rácsodálkoztam, hogy milyen leleményesen ragadja meg a témát: mert hogyan is lehetne másként beszélni egy egészen új nemzedéknek a letűnt idők hőseiről, mi más ragadhatná meg jobban a képzeletet, és mi ébresztené fel jobban a cselekvési vágyat, mint a szabadulószoba.

Nagy érdeklődéssel figyelem ennek a műfajnak egyre növekvő népszerűségét – és nem csak a fiatalok körében. – Rámentem a netre – a kínálat elképesztő; a legkülönfélébb témákban, a legkülönfélébb nehézségi fokokkal, stb. Mi teszi ezt a műfajt olyan vonzóvá?

Mi más, mint a szabadság utáni vágy. - Hiszen szabadnak és szabadságra teremtettünk. Hogy van akkor mégis, hogy pont a szabadság válik olyan törékeny és könnyen elveszthető kinccsé. És gyakorlatilag mindegy, hogy ez miként történik: hogy mások korlátozzák szabadságunkat jóakaró, avagy ellenséges, gonosz szándékkal, vagy mi magunk kerülünk szenvedélyek, és újabban a digitális világ rabságába. A lényeg mindig ugyanaz: gyökerében sérül emberi méltóságunk. Természetes hát, hogy életünk törekvéseinek legfőbb célja a szabadság: szabad gondolkodás, szabad szólás, szabad megnyilvánulás, emberi méltóságunk teljes kibontakoztatása; szabad szárnyalás. Viszont van ebben egy érdekes fordulat: a szabadság nem feltétlenül a fizikai környezet függvénye. Szabadon körberöpülhetem a földet és elérhetek mindent, amit csak megkívánok, ám életem mégis rabságban zajlik, és ülhetek rabruhában, egy cella fogságában és lelkem mégis a legnagyobb szabadsággal szárnyalhat. E darab hősei esetében is igencsak érdekes módon a szabadság mintha akkor születne meg igazán, amikor rájuk csapódik a szabadulószoba ajtaja… mert hogy szabadságuk a becsületben, a lelkiismeretben meghozott döntések és válaszok folyománya.

A szabadulószoba játékok egy másik sajátja a csapatmunka és a leleményesség. Nem lehet egyedül végigjárni a terepet. A játékosoknak szükségük van egymásra, egymás ötleteire, tudására, támogatására. Csak jó csapatmunkával lehet boldogulni – mint a valós életben: csak együtt, csak közösségben tudjuk elvégezni életfeladatainkat, kievickélni a bajból, vagy túlélni az élet viharait. – És valójában csak akkor fakad új élet, ha életünket adjuk egymásnak és egymásért – a szó átvitt, vagy szoros értelmében egyaránt. Vagyis, amikor engedjük, hogy a szeretet szenvedélye felszítsa és felszabadítsa életenergiáinkat, és ezeket az energiákat rá tudjuk irányítani egy célra, ami értelmet ad az életünknek. A darab hősei rátaláltak erre a tűzre és életük értelmet nyert annak ellenére, hogy ellenfeleik vesztesnek könyvelték el őket. Ami veszteségnek tűnt, éppen az vált kinccsé és életté, maguk és mások számára egyaránt, örök emléket állítva tetteiknek.

Megtudtam továbbá internetes kutatásaim során, hogy a szabadulószobák díszleteikkel és színtereikkel valami hihetetlen ötletgazdagsággal teremtenek meg különböző történelmi korokat, mintegy bevonva a játékosokat a megidézett világba, úgyhogy a szabaduláshoz a leleményességen túl szükségesek a történelmi, vagy egyéb ismeretek is. Rácsodálkoztam, hogy mennyire szimbolikus ez a műfaj! Milyen hűen képezi le a valóságot!

Minden történelmi kor létrehozza a saját csapdáit: a gyűlölet, a kapzsiság, az irigység, a hatalom, a kizsákmányolás börtöneit, és minden emberi vívmány mintha a visszájára fordulna a bűn hálójában az emberi természet gyengeségének és sebezhetőségének következtében. Ha körültekintünk mai világunkban – elég csak figyelemmel kísérni a napi híreket – hasonló jelenségeket látunk, mint a darab hőseinek a korában: véget érni nem akaró erőszak, háborúk, gyűlölködés, menekültek, üldözöttek, diktatórikus erők hatalomra törése. Ferenc pápa szavaival: mintha a történelem kereke visszafele forogna. És Leó pápa pedig az idén felhívta a figyelmünket, hogy az új technológiai forradalom milyen veszélyekkel fenyegeti az emberi méltóságot és szabadságot. A történelem aktuális szabadulószobájában itt vár reánk is a feladat: a darab hőseihez hasonlóan nekünk is meg kell találnunk a kiutat a jelen kor útvesztőiből. Nekik sikerült lelküket ráhangolni a Szabadító hullámhosszára és meghozni az annak megfelelő döntéseket, még ha ennek az ára az életüket jelentette is. Itt áll előttünk is a kérdés, valamennyiünk előtt, hogy döntéseinket miként tudjuk Krisztus szabadító szeretetére, erejére hangolni, hogy kijussunk korunk csapdáiból Isten gyermekeinek szabadságára, hogy tágasságra jussunk, hogy életünk lehessen és bőségben legyen nekünk is és gyermekeinknek, a jövő nemzedéknek egyaránt.

Még valamit felfedeztem a szabadulószoba műfaj népszerűségének az okaiból: azért van annyi rajongója, mert izgalmas, és mert tétje van. Egy végtelenül kreatív játék. És ki ne szeretne játszani? Homo ludens – a játékos ember; az ember játékosságra teremtetett. Mert a játék nem csupán szórakozás, hanem kreativitás, és mint ilyen nagyon komoly tevékenység. Kosztolányi Dezső versét idézve, társak vagyunk élet és halál végtelenül komoly játékában.

Egy keleti bölcs mondása szerint így szól az Isten: "Az élet egy játék. És mindig én nyerek." Igen, Isten megnyerte ezt a játékot; a megváltás megtörtént és a megváltottság kiteljesedése folyamatban van történelmi szabadulószobák váltakozó színterein annak a biztos tudatában, hogy van kiút a csapdákból. Örsy László néhai jezsuita teológus megfogalmazása szerint valamennyien egy Isteni színjáték részesei vagyunk, amelynek végkifejlete biztos, mert Isten megváltott minket. De hogy miként jutunk el emberiségként az Isteni vízió végső megvalósulásához, az attól is függ, hogy miként játsszuk el a ránk osztott szerepet, hogy miként igazodunk az Isteni forgatókönyvhöz. – A darab hőseinek sikerült hűen eljátszani az Isteni szeretet forgatókönyvét: így váltak szabaddá, így teljesült ki az életük, így váltak boldoggá.

Mert mit jelent boldognak lenni? Ennek az előadásnak az apropója az, hogy az egyik szereplő, Salkaházi Sára szociális testvér boldoggá avatásának 20. évfordulójára emlékezünk. A boldoggá avatással az egyház hivatalosan is kijelenti, hogy az illető személy hősies fokon gyakorolta a szeretetet, akár a vére ontásáig, mint ahogy ez Sára testvér esetében is történt. Vagyis, Sára testvér attól boldog, azaz áldott, hogy egészen rá tudott hangolódni Isten szeretetére és egészen átadta magát ennek a szeretetnek. Engedte, hogy Isten lángra lobbantsa szívében a szenvedélyes együttérzést a szenvedők és üldözöttek iránt, és erőt merített ebből a szeretetből, hogy kiálljon az igazságosság mellet, az evangélium szelleme mellett, szembeszállva a sötétség hatalmaival. Odaszentelte magát, hogy testvéreinek élete legyen – és nem csak rendtársait tekintette testvéreinek, hanem minden embert, mint az egy Atya gyermekeit.

Emlékezzünk rá és a többi hősre a Bölcsesség könyvének szavaival:

"Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal." (Bölcsesség 3, 1-4)

Azért emlékezünk rájuk, hogy reményük halhatatlanságából erőt merítsünk magunk számára, hogy olyan döntéseket hozzunk, olyan válaszokat találjunk, amelyek kivezetnek jelen történelmi korunk szabadulószobájából.

Kővári Magdolna SSS
Szociális Testvérek Társaságának általános elöljárója

Fotók: Krix Barbara