Hárman tettek idén pünkösdkor örökfogadalmat. A filozófia szakos Berki Bettina testvért is megkérdeztük szerzetesi hivatásának alakulásáról. Bettina testvér útja – többek között – azért különleges, mert ő nem a családjában nőtt bele a keresztény élet gyakorlatába, hanem a Szentlélek vezette egészen egyedien, "személyre szabottan" a hit és a hivatás útján.

Mikor érezted először, hogy Isten a neki szentelt életre hív?

Felnőttként, az egyetemi éveim alatt tértem meg. Bár a hitéletem rendeződött, éreztem egy belső, égető nyugtalanságot. Egy szentségimádáson megkérdeztem Istent, mire vágyik, aki a szerzetesi fogadalmakkal felelt. Pedig nem is ismertem szerzeteseket. Korábban, ha földi szakmákban, hivatásokban gondolkodtam, akkor azt éreztem, hogy semmi sem elég. Amikor megismertem a szerzetesi életformát, tudtam: ez az én igazi valóságom, ez több mint elég.

Kinek mondtad el először, hogy a szerzetességen gondolkodsz?

Egy lelkigyakorlaton feltették a kérdést, hogy van-e esetleg valaki, aki szerzetesi vagy papi hivatáson gondolkodik. Ekkor egyedül én tettem fel a kezem, én is csak azért mertem, mert senki sem ismert a résztvevők közül. Később a bérmakeresztanyámnak mondtam el, ő ajánlotta a Szociális Testvérek Társaságát.

Hogyhogy a filozófia felé vezetett az utad?

Kicsit fura szerzet vagyok: gyerekként az ágyon fekve a végtelent és a semmit próbáltam elgondolni. Kamaszként sokat szenvedtem az élet értelmetlenségétől, abszurditásától, ezért mindennek az értelmét kerestem, még az útpadkának is. Az egyetemen filozófiát tanultam, mondhatni azon keresztül tértem meg. Fontos volt számomra, hogy értelmesen is lehet Istenről beszélgetni, gondolkodni. Persze ez egy összetettebb folyamat, nem lehet azt mondani, hogy mondjuk az ontológiai istenérv volt, ami miatt hiszek. Egy barátom elvitt Balázs András atyához, aki a filozófia nyelvén beszélt nekem a szentmiséről, akkor minden megváltozott. Hetekig úgy keltem fel reggelente, hogy ugye még hiszek?

Volt-e már nagyobb megingásod, és mire alapozod a hűségedet?

Volt időszak, amikor úgy éreztem, nem fogok tudni ebben a közösségben örökfogadalmat tenni. Meg kellett tanulnom engedni, hogy a közösség sebezzen, és fel kellett ismernem, hogy van egy pont, ahonnan emberileg nincs tovább. Amikor kimondtam: "Uram, én eddig tudtam menni, most te jössz" – beállt a fordulat. A hűségem az esés és kelés alázatára, a rendtársaim irgalmára, de legfőképp Isten hűséges szeretetére épül. Semmi másra.

Mi a fogadalmi mottód?

"Isten országa közöttetek van." Ez a valóság itt és most tapasztalható, csak meg kell nyílni rá. Szociális testvérként a pozitív lelkiségünk miatt is fontos, hogy meglássam a világban Isten országát, és aktívan építsem azt.

Mi a legkedvesebb szentírási igéd?

Egyet nem tudok választani!

• Ha szorongok: "Szeretet az Isten."
• Ha a saját gyarlóságommal találkozom: "Uram, Te mindent tudsz."
• Ha a szolgálatomra gondolok: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, azt neked adom."

Az Úr áldása és hűsége kísérje utadat.

Az interjút készítette: Kiss Mónika SSS
Képek: Láng György, Mészáros Csenge Veronika SSS