Interjú a friss örökfogadalmasainkkal - Liliom Emese testvér

Hárman tettek idén pünkösdkor örökfogadalmat. Liliom Emese testvérünk interjúja a harmadik, egyben utolsó a pünkösdi interjúk sorában. Emese testvér vajdasági származású. A Szentlélek vezette a hit útján, amit megsegített a plébániai közösség Topolyán. Jelenleg szülésznőként dolgozik egy állami kórházban. Magyarországon valószínűleg ő az egyetlen ebben a szakmában, aki Istennek szentelt személy. Lehet, hogy a régi szülésznő (bába) szociális testvérek imái is kísérték őt hivatása bontakozásának útján. :) Erről az útról kérdeztük őt is, örökfogadalmának ünnepe után.

Mikor érezted először, hogy Isten a neki szentelt életre hív? Volt ennek egy konkrét, meghatározott pillanata?

A hit valamilyen formában mindig jelen volt az életemben, annak ellenére, hogy nem vallásos családban nőttem fel. Szüleim megkereszteltettek, de a hit útján való tudatos elindulás már az én saját döntésem volt, amikor hittanra jelentkeztem. Nem volt nagy kétségem afelől, hogy Isten létezik, hogy szeret, gondoskodik. Középiskolás éveim során egyre több vallásos fiatallal kerültem kapcsolatba, és ez idő tájt ismertem meg egy rendkívül hiteles, sugárzó személyiségű atyát is. Különösen meghatározó volt egy intenzív nyár, amelynek része volt egy többnapos kerékpártúra is. Ez az út számomra nemcsak fizikai kihívást jelentett, hanem valódi lelkigyakorlattá vált. Mivel nem voltam jó erőnlétben, gyakran lemaradtam a többiektől, és hosszú kilométereket tettem meg egyedül. Ezek a magányos szakaszok különleges ajándékká váltak: egyre mélyebben tudtam Isten felé fordulni. Imádkoztam, beszélgettem Jézussal és egyszer csak világosan megfogalmazódott egy hívás: "Emese, kövess engem!" Biztos voltam abban, hogy ez nem csak egy tőlem jövő gondolat, hanem Isten ülteti a szívembe a vágyat, hogy járjak utána az Ő hívásának.

Hol találkoztál először szociális testvérekkel?

Szociális testvérrel először az Iránytű Hivatástisztázó Műhely felvételi beszélgetése kapcsán találkoztam. Belépve a kápolnába rögtön megakadt a szemem a Szentháromság ikonon, amit éppen azelőtt, egy lelkigyakorlaton láttam először és mélyen megérintett. Abban a pillanatban békesség töltött el. Könnyen egy hullámhosszra kerültünk Orsi testvérrel a beszélgetés során és azt éreztem, hogy jó helyen vagyok itt.

Hogyan bizonyosodtál meg arról, hogy itt a helyed?

Szerettem volna több szerzetes közösséget is személyesen megismerni, végül azonban egyik közösséghez sem jutottam el, mert történt egy különös találkozás, ami váratlanul új megvilágításba helyezett mindent. Egyszer gyónni mentem, és a gyónás végén az atya – akit korábban nem ismertem – megkérdezte tőlem, hogy merre keresem az utamat. Meglepődtem, de elmondtam neki, hogy a szerzetesi hivatás foglalkoztat, és azt is, hogy milyen szempontok alapján keresek közösséget.
Miután végighallgatott, azt mondta: "Ez a Szociális Testvérek Társasága. Ismered őket?" Abban a pillanatban világos és egyértelmű lett számomra is, mint amikor lehull a fátyol az ember szeme elől. Elkezdtem imádkozni Boldog Sára testvér közbenjárását kérve és egyre biztosabb lettem abban, hogy erre van az én utam.

A szülésznői hivatásodat hogyan fogadták a Szociális Testvérek Társaságában?

Kezdettől fogva természetesnek éreztem, hogy a Társaságban szülésznői hivatásomat a közösség küldetéseként élhetem meg. Az új élet érkezésének kísérése, a családok melletti jelenlét és a gondoskodás számomra nem csupán szakma, hanem mély emberi és lelki küldetés is.
Amikor befejeztem az egyetemet, egyszerre két fontos folyamat zajlott az életemben. Egyrészt állást kerestem, és több kórházba is jelentkeztem abban a reményben, hogy megtalálom azt a helyet, ahol elkezdhetem a munkámat. Másrészt ekkor már a közösségbe való belépésem is előrehaladott szakaszban volt. Pontosan emlékszem arra a napra, amelyen két e-mailt kaptam: az egyikben értesítettek, hogy felvettek a közösségbe, a másikban pedig, hogy az egyik kórházban lesz állásom. Akkor úgy éreztem, hogy ez a kettő annyira összetartozik, hogy Isten ezzel is megerősíti az utamat.

Mi a kedvenc idézeted az alapítótól, Slachta Margit testvértől?

"Egész életünk tükör lehet, melyben az emberek meglátják, hogy az Úristen jó, hogy az istengyermekség kedves."

Ez a mondat a Lélek hangja kis imafüzetünk elején található, és már első olvasásra nagyon megszólított. Számomra ez a gondolat mélyen kifejezi a szentlelkes élet lényegét. Nem csupán egy szép idézet, hanem olyan iránytű, amely újra és újra emlékeztet arra, hogyan szeretnénk jelen lenni a világban. Arra hív, hogy ne elsősorban szavakkal, hanem az egész életünkkel tegyünk tanúságot Isten szeretetéről.

Mi a legkedvesebb szentírási igéd?

"Uram, te mindent tudsz, Te azt is tudod, hogy szeretlek téged." (Jn 21,17)

A Szentírásnak ez a jelenete különösen közel áll a szívemhez. Jézus és Péter párbeszédében sokszor magamra ismerek. Úgy érzem, az Úr engem is újra és újra megszólít, és ugyanazt a kérdést teszi fel: "Szeretsz engem?" Nem azt kérdezi, hogy tökéletes vagyok-e, hogy mindig hűséges voltam-e, vagy, hogy soha nem hibáztam-e. Azt kérdezi, van-e a szívemben szeretet iránta, és kész vagyok-e újra rábízni magam.
Amikor erre a kérdésre válaszolok, én is Péter szavaival tudok csak felelni: "Uram, Te mindent tudsz, Te azt is tudod, hogy szeretlek." Ebben a mondatban benne van minden: az erőm és a gyengeségem, a bizonyosságom és a kérdéseim, a hűségem és a törékenységem.
Ez a mondat számomra a bizalom imája. Annak a bizonyossága, hogy nem a saját erőm tart meg Isten közelében, hanem az Ő végtelen szeretete és hűsége. A hivatásom útján is újra és újra ebből merítek erőt: abból a tudatból, hogy az Úr teljesen ismer, szeret, meghív és számít rám. Ez a tapasztalat békét ad a szívembe, reményt a nehézségek között, és bátorságot ahhoz, hogy napról napra újra kimondjam: Uram, szeretnélek követni Téged, és egész életemet a Te szeretetedre válaszként élni.

Az Úr áldása és hűsége kísérje utadat.

Az interjút készítette: Kiss Mónika SSS
Képek: Láng György, Mészáros Csenge Veronika SSS