Tizenegyedik állomás

Jézust a keresztre szegezik

Nézd, szemléld Jézust a keresztre szegezve...

S engedd, hogy megkérdezze:
Voltál-e már keresztre szegezve?

Előjönnek emlékek, képek, helyzetek...

Széttárt kezekkel várod, hogy felvegyenek, hogy szeressenek, de senki sem vesz észre...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Betegen, ágyhoz kötve, kiszolgáltatva...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Látsz családokat szétesni és nem tudsz segíteni...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Hajléktalan tartja feléd üres kezét, s te tudod, hiába adsz pár forintot, az rajta nem segít...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Váratlanul elveszíted azt, akit szeretsz, de el még nem engeded...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Elveszítetted a munkahelyed, bizonytalan a helyzeted, magad feleslegesnek érzed...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Lehetetlent kérnek tőled, s hiába mondod, ez nekem nem megy...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Nem értenek meg téged, azok sem, akik, azt mondják, szeretnek...
Voltál-e már keresztre szegezve?

Igazságtalanul bánnak veled és nem is védekezhetsz...
Voltál-e már keresztre szegezve?

S ezekben a helyzetekben gondoltál-e arra, hogy Jézus mindig veled van, mert érted vállalta, hogy az egész világ fölé emelkedik a keresztre szegezve, hogy bármikor Rá tekinthess, és jusson eszedbe, hogy te, bár keresztre szegezve, de akkor is, ott is
szeretetre vagy teremtve!